A művészet a nyelv mely lehetőséget ad nekünk arra, hogy olyan dolgokat irhassunk le/érzékeltethessünk melyekre puszta szavakkal képtelenek lennénk...
Érdekes,hogy az ember legnagyobb természetes gyönyörforrását kevesen szedték rímbe/versbe....
Nem...valószínűleg ezen művek vagy szociális nyomás hatására megsem születhettek pappiron vagy hasonló okból, mível az iskolák nem tanítanak hasonló témakörökben (békát bezzeg boncolhatunk) eltüntek a köztudatból...És a hangsúly megint csak a köztudaton van!Hisz rengeteg alkotás dicséri isten ezen ajándékát!
Hipotézis:magam nem vállalkoznék ilyen szintű élmény lefestésére, talán kevés ennél keményebb feladat van hisz kevés az ennél frenetikusabb emberi cselekvés a világon.
Tán mások is hozzám hasonló gyávasággal szemlélődtek a kérdésben...mindenesetre tessék elolvasni egy újabb Faludy fordítást!:)
ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
(Fordította: Faludy György) John Donne
És mível John Donne (pedig kéne!:)neve nem csenghet túl ismerősen. Szóval,hogy célt érjen eme bejegyzés megmutatok nektek egy rövid ám velős La Fontaine versikét is.(azt hiszem La Fonaine neve jobb reklámja a témának.Sokan/legtöbben állatmeséiről ismerhetik őt.)
EPIGRAMMA
Szeressünk, tosszunk - ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja - itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hát te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni - semmi;
Szív nélkül toszni - annyi sem.
(Jean de la Fontaine)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
