2009.03.06. 04:33
Ébredés.
Repedt ajkamon.Fázva reszkető,
gyilkosok álma.
Végetlen csak égető,
sav ömlik kupámba.
Mert megállva ellőtted,mozdultlanra fagyok,
végtelen hevemben
tán nem is én vagyok.
könnyem zápora,keltemre ered
kérdezve:hát igaz?
nem vagyok veled?
Gülledő szememben.Őrült, cikázó,
éji vándorok,
hagynak esőkben ázó,
sáros lábnyomot.
Mert rohanva előtted,sosem állva meg
könnyem csap arcodba,
s vízben ébredek.
Ó könnyem zápora,keltemre ered
eszmélvén,hát igaz!
nem vagyok veled!
(Nmthdm)