2008.09.24. 15:59
Az eredendő bűn ered...
csatolmány és némi magyarázat az elöző posthoz:
Ádám
Ezer démon visítva üli torát,
Sötét, halott szagban,
szüzlányok szolgálnak vacsorát.
Veres pikelyükkel vágják torkukat.
Vérükket pohárba töltve,
nő a hangulat.
Búsan áll a sír fölé,rothadó hadúr.
Gennyes arcán torz remegés,
a hullára, szeméböl vércsepje hull.
Mielött megfordul letörli szemét
így teszi szép sorban,
mind tiszteletét.
Az asztalon fönn, holt ninfa táncol,
Sebző torokból dudól
a bünös románcról.
Agyukba szálván a vértől édes bor,
szajhájukat fölébresztik
és ropja a pokol.
Karmukat vájják vadon partnerükbe
vámmpirként tapadnak
lüktető erükre.
Mennyi vér, bűn, halál s rettenet
mégis csak ők,
csak ők temessenek.
Mert baltazar népe úgy vár oda lenn,
holtak, holt földön
hol virág nem terem.
Vermében az ördög vigan üli torát
mert ujra láthat engem,
drága mentorát.
Mennyi vér, bűn, halál s rettenet
mégis csak ők,
csak ők temessenek.
Hulljon véres könnye, remegjen ajka
rozoga halottaskocsim
bomló csontváz hajtja.
Mennyi vér, bűn, halál s rettenet
mégis csak ők temessenek!
(nmthdm
Szólj hozzá!
Címkék: vers ember
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.