A szórakozottság mögött bizony jelentős agymunka állhat - ami akár nélkülözhetetlen is lehet. Külföldi kutatások azt próbálták kideríteni, mikor születhetnek használható ötletek az álmodozásból.

Rengeteg anekdota szól az átütő eredményeket eredményező ábrándozásokról - például Einstein is híres volt notórius elkalandozó elméjéről -, az álmodozást általában mégis negatív fényben tüntetik fel. Már az iskolapadban arra biztatják a gyerekeket, hogy hagyják abba az ábrándozást, és összpontosítsanak; az elkalandozó gondolatokat gyakran hozzák fel a közúti balesetek vezető okaként is. Egy olyan kultúrában, ami megszállottja a hatékonyságnak, az ábrándot lustálkodásnak, vagy fegyelmezetlenségnek könyvelik el – mint a halogatás, és korántsem a termelékenység jeleként.

Mindazonáltal, a tudósok napjainkban kezdték csak megérteni, hogy az álmodozás bizony nagyon eltér ettől. Bebizonyították, hogy alapvető sajátossága az emberi agynak – valójában annyira lényegi, hogy gyakran úgy említik, mint a gondolat „alapértelmezett" módozatát. Sok tudós érvel amellett, hogy az ábránd a kreativitás kulcsfontosságú eszköze, gondolatfolyamat, amely lehetővé teszi az agynak, hogy új társításokat és kapcsolatokat hozzon létre. Ahelyett, hogy a közvetlen környezetünkre összpontosítunk, az ábrándozásban elmerült elme szabadon bonyolódhat elvont gondolatokba és fantáziadús kalandozásokba. Ennek eredményeként, képesek leszünk olyan dolgokat elképzelni, amik valójában nem léteznek.

Ha nem engeded szabadjára a gondolataidat, az megbéklyózza a tetteidet" – mondta Jonathan Schooler, a Santa Barbara-ban található Kalifornia Egyetem pszichológusa. „Ehelyett részt vehetsz egy mentális időutazásban, vagy bármely másfajta szimulációban – az álmodozás alatt a gondolataidnak semmi sem szab határt."

Az elvont gondolkodás képessége, amely az ábrándozás alatt ér csúcspontjára, fontos szociális hatással is bír. Javarészt, egymásról – ahogy az agy feleleveníti az emlékezetet – álmodozunk, „mi lenne ha" forgatókönyvekben gondolkodva, és azon elmélkedve, hogyan működhetnek a dolgok majd a jövőben. Ebből a szempontból az ébren álmodás leginkább egy szappanoperához hasonlít, a szociális interakciókban valósan és feltételezhetően viselkedő emberekkel. Ekként, magunk mögött tudjuk hagyni azt, ami van, és elképzelhetünk egy olyan világot, amilyet szeretnénk. Ez az a képesség - elmélyedés a fantáziában a jelen pillanat kiiktatásával - amely különlegessé teszi az emberi agyat.

„Az ábrándozás arra az alapvető tehetségre épül, amely során az emberek képesek olyan képzeletbeli helyekre varázsolni magukat, mint például a jövő" – mondta Malia Mason, a Columbia Egyetem szakembere, aki szerint e készség nélkül nagyon korlátolt teremtmények lennénk.

Teresa Belton, a brit East Anglia University kutatója először akkor kezdett érdeklődni az álmodozás iránt, amikor általános iskolás gyerekek történeteinek gyűjteményét olvasta. Noha Belton arra bíztatta a diákokat, arról írjanak, amiről csak akarnak, meglepődött, hogy a történetek többsége mennyire ihlettelen volt. „A történetek már-már unalmasak és fantáziátlanok voltak" – mondta Belton, „mintha a gyerekeket megakasztotta volna a korlátolt észjárás. Ráadásul, mikor bátorítást kaptak a kreatív gondolkodásra, nem igazán tudták, hogyan is kell azt."

Miután több hónapon keresztül megfigyelte a gyerekek napi gyakorlatát, Belton arra a következtetésre jutott, hogy képzelőerejük hiányát – legalábbis részben – az okozta, hogy nem voltak „üresjáratban", azaz nem volt részük olyan időszakokban, amelyek mentesek bármilyen tevékenységtől vagy érzékelési ingertől. Észrevette: ahogy a gyerekek csak egy kicsit is elkezdenek unatkozni, bekapcsolták a televíziót: a mozgó képek lefoglalták az agyukat.

(hvg)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.