2008.09.24. 15:39
A múlt volt értékes? A jelen értéktelen?
Ugye ez egy könnyű feladat!
Tedd most meg ugyanezt azzal a kitélellel, hogy a felsoroltak kizárólag csak
ma is élő aktív írok/költők lehetnek.A karomat tenném rá, az olvasók maximum
minden tizedike nem vérzett el.
Szabad világunk, ahol mindenki azt mond és ír amit akar /ahogy akrja
nehéz dolog bármiből is minőséget találni.És nem az érték veszet ki az emeberiségből,nem is mert kevésbé olvasott a társadalom mint száz éve.
Csupán felhígult.Talán Baudlaire-ék után kezdődőtt ez a dolog amikor a szimbolista ábrázólás és a
bohém élet divatba jött.Innen eredeztethetőek a mai művész képei és a negatív leginkább egy hajléktalanra hajazó asszociácioi.És bár a "romlott virágok"
valóban egy tán romlottabb életet éltek.Opiumélményük eleve egy mai átlag ember számára elképzelhetetlen
olvasat anyagon alapúltak arról nem is beszélve hogy ezen élményeket szintén megszerzett tudás birtokában
vetették pappira.Igen!Megszerzett.Természetes...isten adta tehetségre van szükségünk,hogy leírjuk milyen illata van
egy rózsának és érzékre ahoz hogy érezhessük a finomságot vagy épp dühöt egy rímben,ritmusban.
Óriási tévedés ám az ösztönös zseni ideája.A művészet bizony szakma!Ahogyan én is beverek egy szöget,elfűrészelgetek
de elég ésszerütlen lenne a padlásterem nem az áccsal deszkáztatni.Igen nagy baj van akkor ha akit a munkára felbéreltünk
nem más mint álruhás kontár.Sok vesződségünk lesz még a télen...
Ilyen álruhába bujnak ma is sokan.ők fura öltözködésű, fura testartású, gyakran a melegekre halyazó beszéd stílussal
rendelkező egyének.Akik annyira alternatívak hogy az már unalternatív.Nekik köszönhetjük hogy a mai ember azt gondolja
egy mű elemzését hallgatva:
-persze...honnan tudhatja más hogy mit gondoltak ők akkor?Én is irhatnék faszságokat össze vissza és utánna
bele magyaráznám hogy ez a lelkem belső folyamatainak kibontakoztatása.
Tudhatja...
A művészet egy nyelv akár a Francia vagy az angol.Amit tanlulni kell megérteni és mégtöbb tanulás és gyakorlás árán érhető el
annak alkalmazása.Ahogy szavainkat,utasításainkat magyarról más nyelvekre fordítjuk, pont igy fórditja a művész le érzelmeit
egy képre egy hangra egy szonetre.
Így tudható hogy Arany nem egoizmusa okán irta a lírikus epilógiát.hogy baudlaire egy nőröl beszél és nem egy kutyáról mit
a legmélyebb érzelemről mint a legbűzülgöbb belekről.
A másik példámat megint két kérdésben tudnám a legjobban szemléltetni.
Mennyien tudnák nekem megmondani ki forította olyan fantasztikusan nem is régen Villon balladáit?Úgy érzem itt már jelentősebb arányban
kapnék helyes válaszokat legyen mondjuk minden ötödik olvasó.De ha megkérdezemKi volt az a vén költö aki egy 20 éves
spinét vett el feleségűl és aztán meghalt?
(nmthdm)
BALLADA A KALÓZOK SZERETÕJÉRÕL Jennynek hívták, szõke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
õ a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap
markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte
alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
És éjjel, ha kiment a folyosóra,
egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bûzhödt kõpadlóra
teperte le: s õ mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,
s mellét kereste borgõzös szájával:
õ a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S egy délben zaj támadt a tengerparton,
s találgatták mindnyájan az okát,
de õ felkacagott az utcasarkon,
és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,
a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S mikor félreverték a vészharangot,
s a kikötõben üvöltött a nép,
õ lassan elfütyült egy hosszú tangót
és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,
s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város elõtt egy hajó állott,
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.
S a hajó nyolc ágyúval lõni kezdte
rõt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,
kastély a várban s ház a vár alatt,
ledõlt a bazár, a fárosz és a zárda,
s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.
De õ még mindig az ablaknál állott,
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,
és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetõje
így szólt hozzá: "Kalózok szeretõje,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S õ azt felelte: "Mind!"
S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csõre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával
eltûnt vele.
Francioas Villon
(Kisfaludy György fordítása.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nmthdmart.blog.hu/api/trackback/id/tr75679442
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.