Úgy remegtem nekik olyan izgulva olvastam...Dehát engem egyáltalában nem is érdekel mit gondolnak róla,rólam.Ráadásul biztos is hogy elborzadnak tőle.Ezt már elötte tudtam. Mégis,mégis minden vesszönél kipillantottam,hogy megnézzem ábrázatukat.Talán az anya néz meghibbant fiára ilyen szeretetteljes szánalommal,mint amilyen tekintetek akkor rám szegezodtek.Már a pokolba kivántam az egészet de mostmár nem fogom abbahagyni.Csak nem.Igaz szörnyen hadartam izgalmamban de hát kine...De miért izgultam?!Hát az én gondolkodásomhoz ök mindig is kevesek voltak.Kevesek.Annyira kevesek,hogy nem megérteni nem tudják eszmnyeimet,filozofiámat...Jaj ök annyira szűklátókörűek!Rettentő szánalmas érzés hogy én mégis farkát csóváló kölyök kutyaként lihegtem a szóközök között.És vicsorogva hurrogtam le minden közbe szolót (mert közbe szoltak,igen.Egyáltalában nem érdekelte őket.Mert nem értik nem értenek.hadjuk!hadjuk!)

De mi okból csinálom hogyha tudom annyira hülyének néznek hogy lassan nem is nevetnek hanem komolyan agódni kezdenek miattam?Azért mégis csak érdekel a véleményük bármekkora idióták is legyenek?Sokkal inkább (ám szintén szánalmas) lehetoség.

-Lássátok!Mennyire különb az én lelkem.Mennyire bugyután néztek hah!

Ők egy emberként értetlenek mind.Ám de én! Egyes egyedül vagyok gyönyürű gondolataimmal.

Így lehetek az isten,önmagam istene.Eltelve magammal.Egyszerüen összegezve, az hogy, ők mind bolondnak néznek emiatt engem csak még ékesebben bizonyítja számomra amit eddig is sejtettem.Úgy vagyok én köztük mint egy modern Galilei.

De az hogy ez a kérdés felvetült bennem...Őrület?Önönrendkívüliségem még ékesebb bizonyítása?Bizonyára...Kérdésen kérdés.Tényleg méreg az öntudat. Mert a legnagyobb felismerés a legnagyobb eltévelyedés is egyben hisz minden megválaszolt (megválaszoltnak vélt) kérdés ujjabakba torkollik.Míg az ember addig jut,hogy ezen önfelismeréseknek hála,teljesen lecsupaszítja magát.Vissza tekint a múltba a gyötro szerelmekre a viharos érzelmekre.(direkt használok ilyen elcsépelt szavakat).

És ha így visszanézek; tudod mit csinálok akkor?Nevetek...Épp oly szánakozó már már megvető arckifelyezést vágva mint ahogyan engem halgatott toborzott közönségem nem rég.Mentő öv az a pár óra amikor mégis magával tud ragadni még az ösztön az indulat.De utánna megint letörve ébredek ebből a képzelt világból.A leghasonlóbban akkor érezheted magad amikor valamilyen kábulatból sodródsz kifelé,ahogyan a világ amit már már megérteni véltél összeomlani látszik.És hadján hogy összeomolna,(omoljon össze kit zavar.)egyenesen beigazolódik,hogy ami eufólia téged körül vett, csak egy délí báb.És elképzeled a konyhában ügyködo vegyésztanoncokat akik a zsebpénzük kiegészitéseként kotyvasztják a te "nagy felismerésedet".Ilyesformán ébredek pédáúl a szerelem fellángolásaiból.Az egymást szaglászó korcs kutyákat képzelve magam elé.

E képzetem az elemi iskola biológia óráiból fakad.

Ahol is valamilyen emlős párzásáról szónokol éppen a tanár úr(vicces figura volt aki valóban tudod szónokólni akár egy valamilyen emlős párzásárol is.)

-A nőstények  nemi ivar szerveinek sajátos felépítése miatt párzáskor  a hím állat péniszét nem a hüvely, hanem elsősorban a húgyivari csatorna fogadja be. Maga a párzás legtöbbször gyors, 1-2 perces aktus, ám az óriáskenguruknál a fél órát is meghaladhatja. Ez utóbbi esetben az aktus során...

-És ők nem szoktak szerelmesek lenni tanár úr?

Vágott közbe Fannika talán mind harmincunk szájából kivéve a szót.

A zömök,szürke bajuszos még elsem mosolyodva válaszolt.(gyűlölte a félbeszakítást.)

-nem.Ösztönösen szaporodnak.Nem szerelmesek.

Fannika arca teljesen elkomorúlt.(azt az igazi copfos kis szokét kell elképzelni.De ez most lényegtelen)

-Szegények...miért nem!?

A bajszos(mi csak így hívtuk.Na meg fordított fejnek mert bezzeg a feje bubján egy csepp szörzet nem volt) idegesen vágta rá:

-nem szerelmesek!...Mert csak!Mert csak állatok amik nem szerelmesek!

A kérdés enegem is foglalkoztatott és mivel a tanárúr már pelyhes 10 éves szemmel nézve is bárgyú választ adott, az  fogalamzodott meg bennem,hogy szerelmesek bizony az állatok is csak mi nem tudunk rolla.(és persze Fannika valamint valószinüleg az összes 10 éves ossztotta ezt a véleményt.)Mostanra ez a tézisem abba az irányba fordult miszerint,az állatok (legyen most ...kutya) tényleg nem szerelmesek és tényleg csak ösztönösen szaglásszák egymást összevissza nem pedig udvarolnak ehogy én virágot szedtem a Fannikának és ő azt  szagolgatta.De hanem mi ugyanolyan ösztönként szaglászunk a hütlen asszony után.mint ahogy az a korcs szaglássza a másiknak a seggét!

Ez egy elszomorító felismerés volt.És az ujjab kérdés amit e felismerésem hamar maga után hagyott amikor nem is régen öntudat,felismerés,önismeret bárminek nevezzük...én bizony szenvedtem és égtem és fenkölt szavak forogtak agyamban és ott volt minden gondolatomban a lány...a nőstény!Hát egész más ez mint a félelem attol hogy lelógassam a kezem az ágyról félve hogy levágják.Ez nem múlik semmilyen felismeréssel.

Ha a lélegzetemet vissza tudom tartani egy-két percre a vizelhetnéket meg már vagy egy álló napig is türtem hát miért van az, hogy egy sima „nőstény"gondolata kontorálatlanul( és pofátlanul) garázdálkodhat a gondolataim közt amikor neki csak kedve szottyan?....

Mível egy hónapja ülök filozofálgatva ezen, olvasgatva pszihológiról az ösztönökről a darwin elméletről,választ maximum olyan formában kapva melyet Fannus kapott a Bajszostól...

Vissza kell kanyarodjak...

            „. Mert a legnagyobb felismerés a legnagyobb eltévelyedés is egyben hisz minden megválaszolt (megválaszoltnak vélt) kérdés ujjabakba torkollik.Míg az ember addig jut,hogy ezen önfelismeréseknek hála,teljesen lecsupaszítja magát"

 Gyakorta gondolok rá,milyen jó lenne megőrülni de leglábbis megtébolyulni egy kicsit.Egy buta teljesen inreális ideát élni meg világ képként.Biztos sokan sajnálkoznának.

            -szegény!pedig milyen jó ember volt!

            -Hajaj, az haggyán!De még okos is volt ráadásúl.

            -miért pont ez a gyerek!Nincs isten!

Én, meg csak dölöngélnék  és artikulálatlan röhögésem közben kavargatnám a sürű tócsát ami a földre csorgó nyálamból gyült össze!Zseniális lenne!(közönségem szerint amugysem vagyok messze tőle.)

De azt képzeld el mit érez akinek valmailyen formán tudatára jut bolondsága.Képzeld el a gyötrődést amit a tolókocsiból olimpiai közvetitést néző pasas érezhet!

            Hát pont így gyötrődök én is!Tudatában annak mennyire szánalmas és semmire kellő álutálatom álbosszúvágyam a rohadt iránt akiről ráadásúl tudom hogy egyáltalában nem is rohadt.

Sosem voltam romantikus a szó mai értelmében.A rózsát is csak illemből vettem a nőknek és főként sosem értettem amikor olyan élvezettel teli szaglásmintát vettek a nővényről.Majd szerelmes sóhajtás.Szem lesüt,Csillan.Facér mosoly...
 (Na ennek a mosolynak az elején neked is tökéletes görbületet kell alkos teljes szinkronban az mosoly görbéylének kialakulásával és mértékével.Ha sikerül, lassan elkezdehted köziteni ajkaidat az övéhez,vigyázva hogy a szinkron görbék kialakulását meg ne szakítsa esetleges száj nyálazgatás mert az végzetes lenne a csók kimenetelére nézve.)

Idióta szinjáték!Hacsak nincs veled terv, viszont nagy butaság ezek nélkül a fogások nélkül belevágni a hadműveletbe.Mível egy csók nem csak egy csók ami jó érzés, mint egy  böfögés egy finom vacsora után viszont merőben hasonlatos a kettőben az hogy a vacsorára nézve már a levesnél érezzük a finom és egyre erösödő nyomást majd késztetéssé fajuló böföghetnéket.

Egy film romantikus jelenetének szövege: (a fölösleges írásokat a pillanat forroságáról most hadjuk...)(Amerika..autósmozi...piros cabrio..gondolhatod)

-Ne haragudj.tudom ez az első talákozásunk de úgy érzem ha most nem csókollak meg egész idő alatt csak erre tudok majd gondolni.

És csók!...

Életem legkellemetlenebb randevúja volt amikor ezt megpróbáltam bevetni.Pedig valóban így gondoltam.a legkevesebb mesterkéltség sem volt bennem.Nem úgy mint az összes többi randevúmon életemben...nagyon jól tudjuk hogy azért akarom én megnézni azt a mintát a nyakláncon hogy ajakink közelebb kerüljenek.Én is ő is.

Szóval olyasmi ez mimt a tini lány siránkozása az amugy és eddig számára is tökély férfiúról aki szemét módon azt mondta:szeretlek! Közben  csak a bugyijába  akart férkőzni.Pedig belűl szinte kérné a srácot hogy adjon okot rá hogy hihessen valmiben...mert ha a fiú azt mondaná hogy szexeljünk csak mert ez jó neked és nekem is...ez már a lány egóját és szociális titulusát sértené..így egy jó önvédelmi eszköz elhinni amit hazudnak igy lehetünk...tettes ttárs helyett áldozatok....

Ezért mondom.Csak azt és csak annak hidd el amiről ha kiderül az ellenkezője akkor sem bánod meg.

Így sosem érhet csalódás...mert tudhatja az ameber ha magába néz hogy akkor hisz ha hinni akar...

A Multkor olvastam egy könyvben hogy,:

„Ha egy irodalmi mű hosszabb, hogysem egy

ülésre el lehetne olvasni, számolnunk kell avval, hogy a benyomás egységéből származó rendkívül

fontos hatást elveszítjük, mert ha már két ülés kell hozzá, a világ ügyei közbetolulnak, s

egyszerre vége mindennek, ami kerek teljességre emlékeztetne." *         

Itt egy pillanatra megakadtam.Mindigis feszengtem,képtelen voltam arra,hogy akár oldalak árán vetítsem ki például a szögbe lépő konzervatív üzletember képét.Ezzel mint diakép sorozatként látszhatott volna az olvasó szemében.Próbálkoztam; De vissza olvasva képek és benyomások maszlagaként hatott amelyekböl én könnyen asszociálhattam az általam leírni kivánt elemre de egy töllem független olvasó egy fél „ülést" sem áldozna rá.Viszont ahogy elkezdtem olvasni ezt,hirtelen úgy éreztem megszünt a gondom.Mostantól ez az idézet fog helyébe lépni.Már-már nemorizálni kezdtem elképzelve,hogy igazolom majd magam az engem kérdőre vonók elött.Tudatom megismerésében jutottam addig,hogy a magam hazugságait észre vegyem;Vicces, még  is mielött észbe kaphattam volna szinte automatikusan léptettem magammal kapcsolatos kétségeim helyébe egy ideát ,elvet amihez viszont kétség nem férhetett.Ennek felismerése gondolkodoba ejtett.És mint már mondtam ,tudatában annak hogy az ember önönmaga igazolására gyakorlatilag naponta töbször is becsapja magát, én mégis ugyanúgy magamnak  készültem hazudni.Bizonyosan lakozik bennünk egy felettes én és bizonyos az is, hogy gyakran akár felülbirálhatja tudatunkat is.De.Milyen haszna támadhat az emberi énnek önmaga hazug igazolásából.Képzeljük csak el x és y vitatkozását:„X" x-ben hisz „Y" y-ban.Mindketten teljes,öszinte meggyöződésükből állitják igazukat.

A kérdés: Honnan döntjük el mi kívülállókén x és y ismeretének hiányában ki hiszi jól?Gondoljunk bele. Személyes vitáink során mikor a vitapartner  olyan nevetséges érveket hoz fel miénk ellen ö éppoly nevetségesnek gonolja mieinket.(Korántsem akarok ezzel a vita értelmetlenségére következtetni mivel bár könnyen elképzelhető,hogy a tudatát tökéletesen uraló emberben nem tud eluralkodni a önbizonyitás kényszere, ezt ezen ember és az ebböl következö megannyi kérdés miatt nem lehet elképzelni .) Sokkal inkább egy olyan bennünk müködő gépezetre célzok amit a túlélés ösztönéhez  tartok hasonlatosnak és/vagy kapcsolatosnak.Ami az egóizmus alappiléreként megvéd minket a kudarctól attól a felismeréstöl , hogy nem vagyunk különlegesek.Talán ha a hazugságok eltünnének eltünne vele a büszkeség.A törekvés arra ,hogy többek és többen legyünk, hisz tudatunk egyértelmüen tisztában lenne azzal  menyire jelentéktelen részét képezzük a valóságnak.Tudatában cél és út értelmetlenségével semmilyen motivációnk sem maradhatna.      A bűn csak értelmezés kérdése lenne?Hát nem  valamilyen rendszerben él az összes tudatos és tudattalan lény?A nevelésben mindenhol megjelenik a bűntetés következik hát ,hogy a bűn is.Úgy lehet tehát a bűn életünket elöre vivő, hogy eleve bennünk van és hivatása szerint védelmezni köteles minket egészen addig amíg tudatunk nem elég erős , hogy ezt hazugság és önámitás nélkün megtegye.

                                                                                                                   ( nmthdm)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.